fall in progress

upsalatty a Malom utcában

Kis- Duna sétány

kedvenc esztergomi épületem

megyei bérpalota

Várhegy

ősz

Szeretem az őszt. 

Főleg az élénk színeit.

A kiszámíthatatlanságát.

Kis-Duna sétány

Szeretem az indokolatlanul nagy mennyiségben fellelhető avart a Kis-Duna sétányon, még akkor is ha az eső miatt undorító, nyálkás tömegekben vannak a platánfa-levelek összeragadva.

Szent Tamás hegy

Mikor reggelente...khm...délelőttönként munkába megyek és a Várhegyre menet belátom az egész Pilist, a Dunát, a várost, a vidéket, a látvány megunhatatlan.

 Látom, ahogy őszül, változik a környék és rájövök, hogy van olyan szép, mint a Hradčany vagy a Wawel...és, hogy mennyire szeretem.

Ettore

 Kora ősszel szeretem azt is, ha visszatér pár napra a késő nyári klíma, ha még ki lehet ülni a kávéházak teraszára és olvasni vagy csak nézni, ahogy elsétálnak az emberek és egy-egy foszlány erejéig hallani azt, amiről beszélgetnek egymással.

Szeretem ha visszatér a nyár, de azt még jobban, ha hamarabb havazik, mint az naptárilag indokolt, de a változás az sohasem drasztikus.

Az egypulcsis idő a kedvencem!

Teaház

Hogy végre eljött az évszak, mikor azért ülünk be egy kávézóba forrócsokizni, hogy felmelegedjünk.

Szeretem, hogy kinn egész nap olyan friss, hideg a levegő 
...

Talán még azt is szeretem, hogy korábban sötétedik...

Klastrompuszta

 De azt feltétlenül, hogy látszik reggel a lehelet.

Hogy sokat lehet kirándulni és, hogy kb. annyi emberrel futok össze egy-egy hétvégi napon az erdőben, itt a Pilisben, mint Voldában tettem azt...

út a Kémény-sziklához

Klastrompuszta

Nem tagadom, hiányzik Norvégia főleg, hogy múltkor egy 45 fős aalesundi brigád tévedt be a múzeumba...igen, PONT Aalesundból jöttek...mind friss, üde, stílusos, szép, szőke, norvég fiatalok... és még mindig kicsit csalódott vagyok a dolgok alakulása miatt, de nyilvánvalóan ez a legjobb verzió, ami történhet!
No, meg igaz, ami igaz, de ha valami 5 oldalba kell, hogy beleférjen, szükségtelen, hogy több legyen...

 Igen, igen... bármennyire is voltam lelkes a kezdetekben, ugye annak köszönhetően, hogy végre itthon(!), a szakmá(i)mban dolgozhatok, azért ez sem fenékig tejfel... de kezdem kiismerni a jelenlegi helyzetemet az előnyeire koncentrálni avagy a hosszútávú haszonra és építő jellegre és kihozni mindenből a maximumot! 

Aztán meg kitalálni hogyan/merre tovább, mert még hosszú a bakancslistám... és még mindig nem erényem a türelem...

Többségében azért persze jó fej turistákkal hoz össze a sors a világ minden tájáról pl.:

 

Na meg hónap végén, beállunk Szilvivel a sorba és bécsi ádventi vásározunk egyet szervezett túra, úgyhogy akasztják a hóhért, mert egy napig turista leszek...és ígérem, csak annyira rosszalkodom majd, amennyire nálam szoktak...Megyünk, mert Szilvi még nem volt, én meg eleve szeretem Bécset és égető szükségét érzem egy christkindlmarkt-os bögrének! 

 És már muszáj utaznom!

Boldog novembert!