USA - chapter 2

Két hónapja érkeztem.

Ha azt mondom Seattle? 

Azt mondják Jimi Hendrix, Nirvana, grunge rock, Starbucks, Grace Klinika, Space Needle, eső.

Ha azt mondom Washington? 

(Nem, nem az a Washington, ahol a Fehér ház van és az elnök, az a másik parton van.)

Azt mondják Twilight, Twin Peaks, Microsoft, Amazon, Boeing és még több eső. 

Egyszer már sikerült megfordulnom a belvárosban, na nem mintha messze lenne (40 perc a közepéig), de nyilván mindig hétvégén esik ... így várok a jó időre, akkor majd belecsapok ám a lecsóba. Vannak is terveim. Addig is bőven elegek nekem a szomszédos kisvárosok, ahol délutánonként hármasával ülnek a sheriffek a Starbucksban és ahol ha az ember letér az autópályáról csak olyan kies, benzinkutas éttermekbe sodorja az élet, ahol csak kamionosok és sorozatgyilkosok fordulnak meg és egy szál, volt sztriptíztáncos, festett szőke, lenőtt hajú, középkorú nők a felszolgálók... A belvároson kívül is zajlik az élet.

Volt már autós üldözés is.

Seattle

Alaskan Way

Pike Place Market

egyelőre kajálni még nem kajáltam a piacon, de festő nénitől már vettem menő képeslapokat

Pike Street

Latte a legautentikusabb Starbucksban - mert az kamba, hogy a világ első Starbucks-ja, mert valójában már költözött... igaz, hogy pár utcát csak és 71-ben ...

EMP múzeum a Seattle Centernél

Space Needle

Bellevue

Bellevue Downtown Park

Ráadásul a legutóbbi két hétvégémet megkurtítottam, mert szombatonként egész napos interior designer webshopon tágítottam az agyam a 'helyi' főiskolán. Persze simán megérte feláldoznom a szabadnapom, mert már nagyon hiányzott a tervezés, de utána már csak kávézóban üldögélni és olvasni maradt energiám;
Meguntam, hogy folyton félrehallják (pl.: Grenada-nak) vagy betűznöm kell a nevem, így elkezdtem kipróbálni hangzatos 'amerikai' neveket, mert igen, a Renée túl egyértelmű lenne...

Woodinville

A hozzám legközelebbi kisváros. Lényegében a 'helyi Eger', mert a város nagy részét borászatok teszik ki. Bár szőlőt még sehol nem láttam, annál több tavat és erdőt. Errefelé így ismétli magát a táj.

Sammamish River Trail - ide járok kocogni (ezek húsvéti képek) - mindig tele van élettel - biciklisek, futók, görkorisok, kutyasétáltatók stb. legnyugisabb hely a környéken

egyébként szerda a munkahét közepi edzésnapom - akkor 6 km a minimum (és legtöbbször maximum is)
De itt egy nem mobilos kép is a pályáról

Imádom, hogy ebben az időszakban minden csupa zöld, még a városban is

Van, hogy egészen színes is.

Szeretek az erdőben lakni, annak ellenére, hogy a magas fáktól nem látni a naplementét.
De kárpótlásul néha jönnek legelni az őzek a rózsabokrot.

Búcsúzóul pár random kép, mert terveztem ugyan, hogy írok egy afféle mik a fura dolgok errefelé listát, de még nincs elég ihletem hozzá:

Totemoszlopok itt pl. a Fair udvarán, de random helyeken is felbukkannak

Voltam korizni is Kenmore-ban, feles méretű lábbal nem könnyű bérelni lábbelit...ha itt lenne a saját hoki korim, járnék minden második héten, de így...újra majd csak télvíz idején

 Még mindig imádom Des Moines-t (a washingtoni-t, nem az iowai-t).
A tengerpartot. Samy-t a foxit.
Megunhatatlan hely. Folyton változik.
Ezért szeretem a vízpartokat.

És egy kis érzelmi többlet a végére:
Vettem egy '91-es Use your illusion US turnés Guns 'n' roses-os pólót. Azért, mert nekem ez szimbolizálja leginkább azt, amit Amerika iránt érzek.
Imádom, de Európába vagyok szerelmes.
Ám itt mégis csak 'kiélhetem' magam. Vagy afféle.
Önmegvalósítás?! Hiánypótlás mindenesetre.
Ez annyira szubjektív érzés, meg sem tudom fogalmazni. Meg is tartom magamnak, de meg ám, örökre.
Ezért vettem a pólót, hogy emlékeztessen.
Annyi jelentéssel bír, hogy szinte már tetoválás.
De talán életem első igazi szuvenírje.

USA Chapter 1 

Ha lesz nyaralónk, kiteszem ezt a fotót a falra, úgy, hogy ezt lássuk meg elsőnek, ha belépünk.
 

Radnóti 105

 "Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!"