2014. szeptember 12., péntek

USA - chapter 6

Hat hónapja már. 
Ahelyett, hogy írnék egy szentimentális Mi zajlik a lelkemben posztot, in medias res:
Augusztusban igyekeztem megismerni még jobban Seattle-t, így elmentünk Fremontba, a bohém városrészbe, na nem mintha egész Seattle nem lenne elég bohém. 
Bejártuk Chinatown-t is, pontosabban Uwajimaya-t és vettünk mindenféle fura ázsiai kaját és praktikus, magadtól eszedbe nem jutna, hogy szükséged van rá cuccokat.
Ha a városban ebédelek, mindig ázsiai (thai) kajáldában eszek. Imádom a pud thait és a chow meint. Ami tőlem, egy finnyások farmja résztvevőtől, igencsak nagy dolog.

SEATTLE

Horcruxaim az Union Stationnél
Chinatown kapuja
International District, ami nem éppen a legbiztonságosabb negyed, de a skyline-t szeretem
A felét persze nem is tudjuk értelmezni mi lehet, de a szerencsesüti és mochi beszerzése ilyenkor alap
Westlake Center -szeretem a kilátást a teraszról
currys pud thai, a kedvenc thai kifőzdémből
Pike Place Market, az egyik leghíresebb Seattle-i látnivaló. Itt szoktam szelfiző túristáknak felajánlani, hogy készítek róluk egy normálisközös képet a felirattal... szociális hóbort

FREMONT
 
Fremontban sok hülyeség van. Szobrok mindenfelé, amik tökre logikátlanok. Jópofa, biztonságos városrész.
Ez például a fremonti troll, aki a híd alatt lakik és megevett egy bogárhátút. De van arra Lenin szobor is...
...vagy a hídnál fénycsöves Rapunzel...vagy éppen indokolatlan rakéták...vagy szoborcsoportok, akiket öltöztetni lehet.
Itt lehet Fremontról böngészni bővebben, nagyon nem fotóztam...

PORTLAND, OREGON

Az egyik augusztus végi hétvégén lebuszoztunk Portlandbe egy overnight tripre az olasz barátosnémmal.
Portland nem szerepelt a bakancslistámon mielőtt nekivágtam volna az Amerika project-nek - egy éve- de mivel innen egy köpésre van, miért ne?  Na meg csábító volt, hogy akkor -ugyan csak szó szerint- így Oregonnal kipipálhatom az összes nyugati parti államot a listámról.
Ahogy meggugliztam a várost, kicsi- Seattle-nek tűnt. Nem voltak elvárásaim, valójában még kisebb, mint gondoltam, semmi extra, de barátságos- kivéve, hogy sok a hajléktalan, bár sok vizet nem zavarnak. A tömegközlekedése elsőrangú viszont.
Kb. mindent megnéztünk, ami benne volt az útikönyvben. Annak örömére, hogy Oregonban nincs áfa, vettem egy napszemüveget. Spóroltam kemény 80 centet! Egyébként ezért is járnak oda emberkék: vásárolni. Kár, hogy nem vagyok egy shoppingolós lélek.
De azért a Powell's Books-ban, ami a világ legnagyobb független könyvesboltja, sikerült beszereznem a kedvenc Coben krimim. Egyébként olyan nagy a könyvesbolt (új és használt könyvek), hogy térképet adnak a betérőknek az eligazodáshoz
Akadnak menő tűzlépcsők
vagy régi épületek, ez speciel a kedvencem
Rálátás a belvárosra, útban fel a International Rose Test Garden felé, ami egy egész nagy rózsakert, tematikus bolttal. Az ilyenről mindig az jut eszembe, hogy Amerikában a helyi nevezetességek mindig ilyen baromságok, hogy a világ legnagyobb gombolyagja meg a legnagyobb helovíntök ... aztán tényleg.
Azért nem csúnya éppen, itt aztán lehet szagolgatni naphosszat (nem vagyok cinikus...)
Ott, az a földön heverésző nő a méretarány végett...
ez biztos valami Dharma állomás ... (újranézem a Lost-ot :D)
Egész hangulatosak ezek az utcára kiülős helyek, ebből van egy pár Portlandben, ez is tetszett, meg a sok fával szegélyezett belvárosi utcák, bár abban Seattle se rossz




imádom ezt a színes filtert az utcaképeknél

Az ehavi cluster meeting a koordinátorom házában volt, West-Seattle-ben. Mondtam már, hogy imádom azt a városrészt? Ígérem egy délutánt rászánok majd egy képriportra. Nemszületésnapi paréjt tartottunk, volt torta is és ajándékok (5$ alatt kellett vinni és random kiosztottuk) majd moziztunk a kertben. 
Megtanultam (youtube-ról) horgolni. Méghozzá amigurumit. Gyorsabban kész lesz egy figura, mint hittem, de azért jó elfoglaltság. Eddig egy egeret csináltam csak, elsőre nem is lett rossz. 


Fél éve érkeztem New Yorkba.
Norvégiában hat hónapot, Skóciában hét hónapot töltöttem. Washingtonban most kezdem a hetediket.
Kilenc lesz belőle.
...
Boldog őszt!

2014. szeptember 8., hétfő

Nem a kockásinges-favágós, vadállatos, havas-hegyes-tavas Kanada

... csak Brit Columbia, Vancouver.
Állítólag a világ legszebb városa.
Na jó, egy valaki állítja. 
Vagyis egy filmben láttam, hogy így van. 
Aztán meglehet. Nem csúnya, az már biztos. 
És élhető, valami statisztika szerint a világ 3. legélhetőbb városa. Ez is könnyen meglehet.
Tipikus kikötőváros. Erről szól minden. De a panorámához a hegyek is hozzájárulnak. Nem véletlen, hogy itt volt 2010-ben a téli olimpia.
Kifejezetten sűrűn lakott és koncentrált város, mégis könnyen bejárható, körbebiciklizhető és sajátos hangulatú városrészek/kerületek alkotják. Ráadásul tiszta. 
Amit nem tudtam eldönteni, hogy tetszik e, azok a modern stílusú, új építésű magasházak, rengeteg üveg felülettel. Legalább egységes, bár zsúfolt is. Tőlem még idegen az ilyen mértékű vertikális városfejlesztés...pedig tudom, hogy ez Ázsiához képest kismiska... 
Jól éreztem magam Kanadában, ami különbség volt Amerikához képest, hogy a restroom az washroom és, hogy imádják a kézfertőtlenítőt minden mennyiségben, szappan helyett is. 
Végülis egy hétvége alatt ennyi következtetésre jutotta. 
Jó volt, tetszett, visszamennék, laknám is.
Biztos van ezer jóféle videó jotubén a városról, de ebben pl. csudijó totálokat mutatnak a városról. 
Azért ízelítőnek íme pár kattintás:
Busszal mentünk Seattle-ből. Olcsón. 4 órába telt, amiből egy óra csak a határátkelős procedúra volt. De lett pecsét az útlevelembe. Tiszta kilencvenes évek. De megérte.

A szállásunk a belvárosban volt, a Vancouver Lookout toronytól egy sarokra. Legjobb hely, de biztosan az egyik legjobb kilátó a világon (igen, jobb, mint a Coit Tower San Franciscoban, pedig az se semmi). Napijegyet lehet váltani, ergo annyiszor lehet felliftezni aznap amennyiszer csak óhajtja az ember és ellátni rohadtmessze.




A kép címe reménysugár :)
Felvettem videóra a liftezést. Ez egy képkocka a videóból, lehet felteszem egyszer jotubéra, bár minek...

Annál relaxálóbb nincs, mint csak ülni ott a széken és nézni ki az ablakon; a legjobb, hogy nincs tumultus, rohanás.

változatok egy témára

Vettem egy ilyesmi totemoszlopos kulcstartót. Imádom. Most a kedvenc állatom a mosómedve. Tudom, hogy kis vadak és gonoszak, de olyancukikhogybelehalooook.
Végül pár spontán utcakép:


A kilátó
Kedvenc városrészem (Gastown) és a gőzóra.