Az édeskés dohányillat; a hálószobád hamis komplementer fényei; a Szimplából átszűrődő zene pulzálása a falon; a mosókapszulás doboz a konyhapulton, tele fűvel; az újralakkozott parketta tükröződései; lomtalanításkor a belvárosi utcákon tornyosuló bútorkupacok és a köztük lerészegedőben szlalomozó turisták látványa; a januári olvadó hó vakítása a Tátrában; we are all bad in someone's story; a Podmaniczky utca 17 lépcsőfordulója (15 évvel ezelőttről); a fekete matt körömlakkom; ahogy összegömbölyödve alszol; az a négy darab odaégett kacsasült az osztálytalálkozón (ki kellett fizetni); a három virágba borult cseresznyefa a Budafokin; ahogy egy falat túrógombócot a számba tett; Schwarz Ádi seggálla, ami fekete lyukként elnyel majd egy napon mindent; a te csemegebajuszod, ami folyton-növő indaként elnyel majd egy napon mindent (amit Ádám álla meghagyott); a rozmaring illata; amikor éppen annyira esik, hogy ne kelljen esernyő; a Kondorosi lakópark félhomályos folyósólyának falanszterszerűsége; krómszínű bármi; a szinte tapintható kínos csend míg mindkettőnk arra vár, hogy mikor kezdeményez végre érintést a másik; Seth Rogan nevetése; Schmidt Miska nevetése; egy már mállani kezdett papírszívószállal inni; ahogy azt mondtad a vállamra dőlve "most olyan jó így" (és akkor tényleg az volt); a csók, amit a zsinagógánál a járdáról lelépve adtál; a piliscsabai szilveszterkor talicskában megrakott tűz ropogása; ugyanaznap a csillagszórók villódzásai a gyerekek kezében a Rómain; a fokozatosság, ahogy kezd hajnalban egyre hidegebb lenni a gangon, míg várom, hogy hazaérj; ugyanez a fokozatosság, ahogy kezd egyre melegebb lenni a takaród alatt; tanártüntetésen a tömegben sodródni; selymes haja az ujjaim között; a kettősség: hogy akárhányszor Szegeden vagyok, mindig süt a nap, akárhányszor Bécsben, mindig esik az eső; az Ajándék ez a nap autós jelenetének klausztrofób atmoszférája; a fehér hosszú ujjú pólód anyagának puhasága; a haldokló yuccapálma sétája a reggeli csúcsforgalomban a Rákóczin; to málo co jsme měli; a homokszemcsék kiérződése Abu dhabi széllökéseiben; a redőnyön átszűrődő napfény átvonulása az arcomon; az akut szorongató érzés a mellkasomban, amikor álmomból felébredek és eszembe jut(sz)... hogy neked én sok vagyok (nekem te kevés)
