(Vázlat)
Minden összetört szív úgy sajog vajon, hogy azt az egész Dunántúlon érezni?
Vagy legalábbis a Kálvintól a Deákig?
Mintha a metró menne el alattam, kissé zsong a cipőtalpamnál a föld.
…
Nézem, ahogyan a lánca lüktet a torkánál, a kezét simogatom közben, ő alszik.
Részegen.
Fél órája a kanapén hozzám vágta, hogy engedjem el, ez nem fog működni.
Annyira váratlanul ért, mintha hátba vágott volna egy tűzgátló ajtó.
Pedig láttam ezt jönni olyan hajnali 2 és 3 között, amikor szorongani kezdtem azon, hogy vajon vagyok-e neki fontos annyira, hogy hazaérjen valaha.
…
Haza.
…
Amikor leesett, hogy neki én nem vagyok ugyanolyan prioritás, mint nekem ő, a torkom összeszűkült és most évekig így marad.
...
Mondom mikbe kapaszkodtam.
- a csókokba a villamoson
- ahogy a kezemet fogta séta közben a mólón
- a számtalan "rád van szükségem"
...
Az öleléséért, amikor a lábait is átkulcsolja rajtam, ez nem lehet hazugság.
Amikor a kulcscsontomon pihenteti a fejét, ez nem lehet hazugság.
Az illata, ami minden más földi illatnál is finomabb.
Túlzásba esek?! Igen.
Ha nem esnék túlzásba folyton, én kellenék neki? Nem.
Akkor a túlzást választom.
…
Vacsorát készített. Én a kanapéról csodáltam. Tényleg. Mindene tökéletes volt, pedig csak annyit csinált, hogy VOLT. Létezett. Levegőt vett és ennyi. --- Aztán levegőt vettem én is és ennyi.
…
Szóval mégsem te vagy az.
…
Pedig nézzenek ide hölgyeim és uraim, ez a srác, ott a pultnál, hát nem a világ legtökéletesebbike? Hát van nála cukibb vagy csak hozzá fogható? Ugye, hogy megéri minden vele kapcsolatban? A várakozás, a türelem, a hajnalok… ezért a fáradt tekintetért?!
…
Érte kitartanék bármeddig - gondoltam.
Ő jó lesz addig, míg nem jön jobb - gondolta.
…
Minden.nem.lehetett.hazugsàg.
…
Pedig újra idegenek vagyunk.
