Sehol sem sokáig

Mikor már látszott a szlavista utam alagútja végén a fény és "megfeszített" tempót diktált a rendszer, meg se fordult a fejemben, hogy esetleg eltöltsek a BA-s időn felül akármennyi hosszabbítást is a felsőoktatás mátrixában. Aztán ugyanúgy, mint anno gimiben a szlovák, nyilván elhagyva sohaviszlát-tal a campust, jött a de én még igazából tanulnék... érzés. Volt valami hiány, vagy éppen feneketlen akkor most kezdj magaddal, amit akarsz szabadság és a vele járó pánik... Bár igazából a legerőteljesebb motiváló, kihívást meglebegtető fuvallat a diplomaosztón vágott pofán, hogy ilyet még egyszer, ez nagyon poén. Mármint lediplomázni, kezetrázni a dékánnal, nem a még 3 évet elkocsmázgatni... jó, az is mondjuk a kellemes része, főleg PiCsán, csak éppen kevésbé effektív és ...  inkább a 3 éven van a hangsúly, ami legrosszabb esetben 1095 nap, de legjobb esetben is 1094. És annyi nap alatt azért már csak a hajam mennyit nő, nem, hogy a produktivitás mértéke. Bár ez szörnyen 21. századi, kapitalista, materialista gondolkodásmód. Szörnyű. De a legszörnyűbb, hogy én nem a kitartásomról vagyok híres.
Sehol sem vagyok sokáig.
Leghuzamosabb ideig általános iskolába jártam egy helyre, bár ami azt illeti, ötödikben jelentkeztem négyosztályos gimibe-és iszonyú hálás vagyok, amiért NEM vettek fel...-, így megszakítás nélkülinek azt a 8 évet is csak 5 évre lehetne beszámítani. Ez a lojalitási rekordom ha úgy tetszik.
Ha újra kezdhetném, mondjuk a gimitől, akkor... tanulnék :) Nem, kémiát, matekot meg effélét nem... De mivel ha bármi lehetnék, építész lennék, így még az is lehet. Kérdezzetek 10 év múlva. A lényeg, hogy anyagilag a leggazdaságosabb az lenne, ha elvégeznék egy (2 éves szakmát adó) okj-t. Majd ezután mennék egyetemre. Mialatt egy évet au pairkednék Amerikában és ha túlbuzognék nyári egyetemeznék is (hiszem, hogy azért így vagy úgy kilyukadtam volna cseh szakon...) és még egy szemeszter Erasmus-t is behúznék, így maximalizálva a szituáció nyújtotta tapasztalatokat.
Ez a gyakorlatban, értsd retrospektív okoskodást és kalkulációkat mellőzve, majdnem így is történt, hisz államin végeztem a bohemisztikát, okj-ban emelt szintű idegenvezetős papírom is lett (bár az már az első körös au pair spórolt pénzből) és végülis semmiről sem maradtam le... Minimális differencia.
"Legalább már ez ne történjék egyformán. A többi aztán úgyis sablon."
Lévén, hogy 2 évig kacérkodtam az MA jelentkezéssel, és végül idén beadtam. Volt nem egy visszatántorító tényező, mint bürokratikus, mint emberi, de egyik sem fatális.Valójában beleőrültem már a munkakeresés sikertelenségébe és kellett egy fix dolog, amihez biztonságérzet társul és úgy érezhetem haladok. Mindegy hogy merre, a lényeg hogy mozgásban legyek én is. És kalkulálhassak, legyen valami origo kiindulásnak. És akkor számba vettem a mi van a bakancslistámon és mit bánnék ha kimaradna. Elvonatkoztattam a nyomasztó ténytől, hogy de hát profitot kéne itt termelni már ezerrel, mert stuck in fuckin´ chicken town van és marad is, de azóta mondogatom, hogy invesztálok... és majd sokszorosan megtérül...
"De mindegy, ezen már át kell esni a jövendő boldogsága érdekében."

Lássuk mi az, ami zsigerből érdekel engem, ami vonz. Nem sok dolog és még az is közhelyes és mainstream. Az utazás és a (vizuális) önkifejezés. Előbbihez pusztán idő és pénz kell, egyiket sem sajnálom rá, innen tudom, hogy megéri. Utóbbi már összetettebb. Mivel más ebben a felsorolásban nincs, így érthető módon ebből kéne -optimális esetben- előteremteni az utazáshoz szükséges keretet. Itt nyilván nem tartok. Sőt, még ott se, hogy tudjam ez mit is takar pontosan. Ez azért homályos fogalmazás, tudom. A lényeg, hogy éveket újra iskolapadban tölteni, hétfőtől péntekig... azért azt már luxusnak érzem és bevallom, hogy túlságosan kötött és ütközne a tengerentúli bakancslistás dolgaimmal. Így egyedüliként Szeged az opció ezügyben(mesterképzés), így belevágtam, hogy a felvételin túl még kell-e ingáznom az kiderül, ha nem, akkor elérkezettnek veszem az időt az újabb külföldi próbálkozásnak...
"Elég ha egyelőre ennyit tud. A többi majd következik"
Viszont az idei évet itthon töltöm biztosan - kivéve ha megnyílik egy Sliders-alagút...-, mert tényleg last minute, belevágtam egy lakberendező képzésbe, ami év végéig tart. Hogy miért? Mert Norvégiában is ez volt a fő motiváció, hogy ha hazajövök akkor megpróbálom az art director képzést, mert az nagyon tetszene. Benne egyesül a film és az önkifejezés enterior design szintje, ami a legközelebbi dolog az építészhez lsd. bármi lehetnék mi lennék rész... És nem mellesleg rokonítható a filmkultúrával, amit lsd. a Szeged MA résznél...

Most tehát újra úton vagyok. Ami jó. Körúton, ami nem annyira.

Nyáron kiderül, lesz-e újabb évad Szeged vagy csak alkalmak szülik a Sun city-s látogatásaim. Mindenesetre a május végi felvételim és két napom délen azért adta. Kellett már a sikerélmény. Maximális felvételi pontszámokban meg is lett. És a város még mindig a szívem csücske, főleg az év e tájában a sok biciklis miatt <3

Aradi tér

Dóm

random pocsolya a Tisza parton

kikötőnél

falatnyi street art

Széchenyi térnél a villamos sínek zöldje

A lakberendező képzés kéthetente egy hétvége, gyakorlatilag levelező, persze Pesten - a hangulatos részén!

Eddig csupa pozitív: mint a szervezők, mind a társaság, mind az eddig felmutatható portfólióm. A legjobb benne az, hogy lehet festeni, temperásnak lenni, szétpakolni, papírboltba/művészellátóba járni és okkal böngészni a Pinterest-et :) Rohadtul nem érdekel ha ezzel speciel "nem megyek semmire", mert IMÁDOM! Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára ilyen elfoglaltságom, ha egyáltalán volt. De az is lehet, hogy csak bipoláris vagyok.

Szóval ez az ami van. Munka az nincs, de vannak új lapjaim, amiket bejátszhatok és "titkos" terveim.
Az is valami :)