bevallom magamnak,
hogy minden negatív visszacsatolása és aláásott bizalom ellenére
szerelmes akarok belé lenni.
Egyelőre, nyíltan belezúgva persze csak a városba lehetek.
De kinek kellene több ennél?!
Hisz' itt, mindössze annyi a dolgom, hogy élvezzem a sétáló utcai kávézók ablakaiban való lattézást, a kardamomos fahéjas csigákon való vegetálást és a hotelszobai szexet.
.
.
.
Hátszél van.
Állok a tenger partján, nézem a hidat és hagyom, hogy a csontomig hatoljon a hideg.
Bár elég, ha a lelkemig sikerül.
Elárulom neki, hogy ilyenkor kívánhat, mert ő még nem ment át ezen a hídon azelőtt, így teljesülni fog.
.
.
.
Lopva a szemébe nézek és szerintem tényleg kíván valamit. Úgy érzem, vagyis legmélyen úgy remélem, velem kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése