| Keleti part - New York Egyszerre vonz és taszít: a felhőkarcolók, a forgalmas utcák, az összevissza embertömeg. Egy a lényeg: fasza hely, látni/érezni kell! Persze csak futólag érintettem a várost, mert javarészt egy hotel konferenciatermében voltam hermetikusan elzárva százhuszonhárom másik vállalkozó kedvű fiatallal a világ minden pontjáról. Igazából a sokféle ember, hátuk mögött a kitalálhatatlan történeteikkel, hogy miért is vágtak ebbe bele, mi a céljuk ezzel, merre mennek tovább stb. az nyitja fel az ember szemét igazán. Az egész egy jó önismereti tréning, az már bizonyos. Most először dolgozom közvetítő céggel és a konklúzióm annyi, hogy amennyivel összetettebb így nekivágni a nagyvilágnak, annyival nyugodtabbnak is érzem magam... legalább megszervezett és kipróbált minden. Még egy dolog ami leesett: hogy nincsenek távolságok. Sem az államokon belül, sem azon túl. Innen, 9 ezer kilométerre Pesttől sem érzem, hogy igazán messze lennék bárhonnan is. Honvágyam nincs, a megszokott dolgaim hiányoznak/hiányoztak nyilván, de persze, ha (haza)költözöm, akkor meg az itteniek fognak (a rutin, a rutin...). Ahogy felszállt a Seattle-i gép és láttam a várost és a fényáradatát felülről, azon nyomban elkezdett hiányozni NYC (és a 'szobatársaim'), nyilván mert tudtam, hogy ez a szakasz biztosan lezárult már és előttem a végtelen, képlékeny ismeretlen... Jöjjön az illusztráció, mielőtt giccsbe hajlok:  |
| New York (Manhattan) a repülőtérről a szállodába (Tarrytown) menet |
 |
| Manhatteni utcaképek; Greenwich Village-n sötétedés után suhantunk át busszal, de imádtam azt a városrészt, valamiért Stockbridge-re emlékeztetett... |
 |
| Mad Men rajongóként azért az 5. sugárút... |
 |
| street art, naná |
 |
| a Rockefeller Center tetején |
 |
| Manhattan felhőkarcolói, New York-ban tényleg minden olyan, mint a filmekben, de gyanítom, hogy más városban is |
 |
| a Central Park felülről |
 |
| Times Square |
 |
| New Jersey - a Szabadság szobrot is láttam, csak éppen képet nem tudtam róla készíteni, mert kicsi volt és beleveszett a fényárba |
Nyugati part -Seattle
 |
| Seattle első blikkre - a helyzet az, hogy ha suhanok az autópályán nyilván a 14 sávra figyelek, nincs időm kattintgatni a kormány mögül, pedig néha olyan hangulatosak a felhőkarcolók meg az egész városkép előttem (vagy mögöttem) pláne még ha Guns n roses szól a rádióban, hogy alig bírok magammal |
 |
| egy képet azért muszáj volt lőnöm a volán mögül (GMC Sierra '01) ez volt az első utam a belvárosba, ezután úgy éreztem kijelenthetem, hogy tudok vezetni |
 |
| Seattle látképe |
 |
| Snoqualmie Falls- már akinek a Twin Peaks mond valamit |
 |
| csak egy sima, tipikus kertváros |
 |
| dolgozom a bakancslistám kajás pontján...meg azon is, hogy ne hízzak el :D |
 |
| Northwestrack Vadaspark |
 |
| Des Moines, igen, szükségem lesz másik objektívre |
 |
| Mt Rainier |
 |
| eddigi kedvenc helyem - Des Moines, WA |
 |
| Monroe, WA |
 |
| bakancslistához, szintén - görkori diszkó zenével és nyugdíjasokkal teli bowling pálya |
Tök jok a kepek :) sajnos eleg sokmindenröl maradtam le a twitter miatt, amit ma megprobälok bepotolni - mert ugye elfelejtettem jelentkezni a penteki vizsgämra es mär lejärt a jelentkezesi hataridöm. Jellemzö.
VálaszTörlésTalän te nem is tudod, de szemuveges lettem. Most hogy igy elneztem a szemuveged, kicsit hasonlit az enyem is rä. (Vagyis azt lehet h tudod, h szemuveges vagyok, de mostmär ugy vagyok szemuveges h hordanom is kell...)
Es rövid a hajam. Ujdonsägok, ugyebär.
A blogot szuneteltetem, mär februärban elkezdtem hagyomänyos naplot irni, mert nem akarok több idöt gep elött tölteni, mint amennyit kell, es ugye emiatt is vagyok igy elveszve. De a szakdogäm elsö egyharmadänak az ertekelese alapjän jo lesz az, ami kicsit megnyugtat. Facebookrol ismet töröltem magam. Nem kell. :D Es probälok ätterni normäl, kezzel irott, boritekban elkuldött levelek formäjära. Csak a kepeket nehez ugy bemutatnom az erdeklödöknek, de erre majd kitalälok valamit.
Köszi, igyekszem ... ;)
VálaszTörlésA hajadról is mutathatnál képet, persze szemüvegestől. Azt tudtam, hogy van szemüveged, mert emlékszem, hogy azt fejelte le az a sas vagy mi Szegeden ... :D Egyébként nehezen tudlak elképzelni rövid hajjal, bár mennyire rövid éppenséggel? Mindenesetre kérek képet, akár twitterre is. Ja, mostanában azt használom, mert gyors, egyszerű, legfőképpen képeket teszek fel, hogy tudjam majd mit tegyek a blogba, meg ha történik valami akkor kitweetelem, de leginkább magamnak, csak egy tucat követőm van és így a jó, na meg a kedvenc celebritásaimat követem ott..., de a Facebook-ot nem hagyhatom el a cluster meetingek miatt (és anno a lakber csoport is ott volt, tiszta durva, hogy minden ott zajlik, így félhivatalos szinten). Azt nem tudom, hogy az ezt megelőző posztom olvastad-e, de abban én is azt írtam, hogy blogolni nem nagyon fogok (legalábbis kifejezetten az amerikai létről), nekem is van szép, kék, damasztmintás füzetem, amit naplóként használok és oda írom le a gondolataimat cenzúra nélkül. Jó érzés. Nekem is kellenek a technika nélküli napok, mert engem stresszel az efféle 'magamutogatás' vagy 'fontoskodás' vagy inkább 'különbnek való érzés', kitudja. Inkább csendesen elvagyok itt az erdő közepén és ha olyanom van akkor bemegyek Seattle-be és én vagyok egy a millióból, senki nem ismer és tök jó, mert mégis forgatag van. Azért a kisebb városokat a környéken jobban csípem, hangulatosabbak sokkal. Nem is töröm magam Seattle-ért, de azért mégiscsak az itt a valami, mert hát erre régi helyek/épületek nincsenek (kivéve a természet, és az sokszor elég)
Ja és még valami, írtam mailben, hogy küld el a finn címed (mert elvesztettem) nem küldted, szóval küldjed :D