Tudnék, de nem merek.
Pedig mesélnék szívesen arról, hogy milyen vele.
Hétköznapi foszlányokban,
a részleteket osztanám meg, amik élesebbek.
De olyan törékeny minden. És valóságos.
Legfőképpen az; valódi most minden.
Hogy igaz-e, még azt sem merem...
De boldog vagyok. Tényleg.
Mert a semmiből, mint váratlan,
-de kevésbé heves fordulattal-
ő lett a kapaszkodóm.
Írnék, de most csak megélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése