Az ölemben fekszik, a haját túrom.
Behunyom a szemem és elképzelem, hogy ezentúl így lesz.
Ez nem rémiszt meg.
Ha beleszerettem, az a rémisztő.
Nem maga a koncepció, mert tetszik, hogy megdöbbent, hogy kizökkent, hogy felháborít, hogy szinten tart, hogy megihlet, hogy különbözik, hogy függővé tesz.
Főleg az, hogy sose akartam, de az enyém lett, mert szükségem volt (és van) rá.
De van ami visszatart.
Valami, ami azt sugallja, hogy mire úgy kezdeném érezni, hogy végre megérkeztem, újra ideje lesz indulni.
Követ majd
VálaszTörlés