Kimentett 2.0

nemám v Praze žádné...
2011. szept. 10.

ma először álmodtam a tóval
mármint a genfi tóval
nagyon lejtett az a szar hátsó kert
nem is értettem mért kellett neki lemacskaköveznie az egészet
a kert végében meg burjánzott a növényzet
de olyan színes volt minden fa, mint amilyenre már rég befestettem volna az összes levelet
de tényleg
ehelyett a hajam lett mahagóni
tetszik
de nem drasztikus a változás
végülis ősz van
a kert végéből rálátni a szomszéd marha gazdag, részletes kis világára
de végülis kit érdekel
a telek sarkába építettet egy kis helyiséget
amikor megláttam a jóféle kis ablakokat az ugrott be elsőnek, hogy ha Svájcban nekem annak
idején ekkora ablak és beáramló fény jutott volna, talán kihozok még többet a helyzetből
azt mondja így jártam, így kellett hogy járjak-és különben is én hangoztatom azt hogy ha valami
5 oldal akkor 5 oldalba fog beleférni és nem többe dolgot, akkor meg?
ha az ember naiv, akkor naiv marad örökre
nem olyan ez mint amit ki lehet nőni
meg azt mondja, én igazából készen se álltam arra hogy fogjam magam és új életet kezdjek
hogy is képzeltem volna azt, nélküle?!
vállat vonok
nem mondok semmit
nyilván igaza van
elébe akartam szaladni egy rakat dolognak, de nekem még időt kell pazarolnom megannyi mindenre
erre akkor döbbentem rá, mikor Gabi azt mondta hogy hülyeség hogy hagyni kell a gyereket bőgni
aztán abbahagyja egyszer mert hát nem hülye
mert ő már az életében annyi mindenre éveket pazarolt el, hogy most az éjjeli felkelésre ne
tenné
a saját gyerekével?
igaz
de most komolyan, türelmetlenebb vagyok, mint naivabb
ez is annyira magától értetődő
ki kell várni, ennyi lenne a titok? ennyi lenne annak a titka, hogy elkerüljek ilyeneket, mint
az az 5 hét?
aztán mi a vége? ugyan az. nem a halálra gondolok. nem annyira közhelyesre.
a lényeg, hogy rá van szükségem
bár bele se néztem a hűtőjébe
és eleve már az se tetszik ahogyan a nappalit berendezte
de rá van szükségem. pedig nem is matematikus. és én mindig egy matematikust szerettem volna.
vagy aki mögött mindig a városban várakozva elsuhan egy piros villamos.
de a haja tökéletes
meg a tekintete
tényleg
az olyan magával ragadó
az olyan egyedi
olyan nincs másnak
mint ahogyan másnak sincs ilyen hülye kertje
már ami a dőlésszöget illeti
meg a macskakövet
arra, hogy legyen kutyánk meg majd csak rábeszélem